Közönséges kard szárnyú delfin
Mit kell tudni róla?
Ez a hatalmas, masszív testfelépítésű cet a delfinek családjának legtestesebb képviselője. Már születése pillanatában meghaladja a 2 méteres hosszúságot, a kifejlett hím egyedek 9, a nőstények 8 méteresre nőnek meg. Gyakran forradásokkal, hegekkel megtört hátúszójának métere is lenyűgöző: a felnőtt hímek esetében könnyen eléri a 2 méteres magasságot. A közönséges kard szárnyú delfineknek két változatát különböztetjük meg: a ,,rezidens'' egyedek elterjedési területe pontosabban körülhatárolható, míg a ,,helyváltoztatók'' több kilométeres körzetben mozognak. Kivételes ügyességének köszönhetően idomítják, és gyakran viszontlátjatjuk tengeri akváriumok bemutatóin.
Tulajdonságok:
A közönséges kardszárnyú delfin társas szokásai igen összetettek. Egyes egyedek magányosan élnek ugyan,de jellemzőbb, hogy (podnak nevezett) rendkívül összetartó, 6-30 fős - valószínüleg családi - csoportokban élnek. A mindkét nemhez tartozó, és változatos korú egyedekből álló csoportok gyakran életre szólóan együtt maradnak. A nagyobb zsákmányállatok elejtésében közösen vesznek részt, s az egyes csoportok nemegyszer saját, füttyögő, visító és kattogó hangokból álló nyelvet fejlesztenek ki az egymás közti kummunikációra.
Palackorrú delfin
Rend: Cetek
Alrend: Fogascetek
Család: Delfinek
Nem és faj: Tursiops truncatus
Életmód:
A delfinek nagyon kedvelik a társaságot, ezért különböző összetételű csoportokban élnek: vagy csak hímek hímekkel, illetve nőstények nőstényekkel, vagy pedig a hím és a nőstény kicsinyével együtt. Támogatják egymást a vadászatban, elléskor és betegségük esetén is. Barátságos, együtt működő viselkedés számukra létfontosságú.
A delfinek egymás között csettintő és kattintó hangokkal kommunikálnak. E ,,nyelv'' fejlettségét nem ismerjük, de kétség nem férhet ahhoz, hogy a delfinek felismerik egymást és képesek ,,társalogni'' egymással.
Szaporodás:
A nagy palackorrú delfinek rendszerint tavasszal vagy nyáron párosodnak, és a nőstény 10-12 hónap vemhesség után a víz alatt szüli meg egyetlen kicsinyét.
Az ellésnél az anyának általában kettő, ,,babánként'' közreműködő delfin segédkezik, melyek az anyát a cápák támadásaitól is védik. A cápákat a szüléskor kiömlő vér csalogatja oda. A delfinek csoportosan kísérik a víz felszínére az újszülöttet, hogy megtehesse első levegővételét. Elléskor a delfinek teljesen rávannak utalva a ,,babák'' segítségére. Hasonló támogatásban részesülnek a sérült delfinek is. A bajba jutott állat kétségbe esett hívására azonnal segítséget nyújt a többi delfin. Megpróbálják az áldozatot a vízben vonszolni avgy támogatni, hogy a felszínre jutva levegőt kapjon. Az anya legalább 16 hónapig szoptatja kicsinyét, ezért általában csak 2-3 évente hoz világra újabb utódot. Valószínüleg minden alkalommal más hímmel párosodik.
Táplálkozás és vadászat:
A delfinek különböző fajta halakkal táplálkoznak. Zsákmány szerző magatartásuk alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló táplálékhoz.
Ha nagy csapat hallal találkoznak, az azonos fajhoz tartozó delfinek százával verődnek össze, hogy segítsenek egymásnak a halfogásban.
A delfinek közeledtével a halak megpróbálkoznak a szétszóródással, de az okos állatok ,,utasításokat küldenek'' egymásnak, és egy csoportba terelik össze a halakat. A vízfelszín a halak számára csapdául szolgál, amelyből nincs menekvés. Feltételezik, hogy a delfinek erőteljes hangibocsátásukkal is elbizonytalanítják a halakat.
Ha a halak nyílt vízen úsznak vagy csapatban vándorolnak, akkor a delfinek egéz nap vadásznak rájuk. Olyan időszakokban, amikor az ilyen halrajok ritkábbak, a delfinek átváltoznak éjszakai vadászokká, és tintahalakat, valamint a tengerfenéken élő halakat is zsákmányul ejtenek.
A delfinek és az ember:
Az emberek és a delfinek kölcsönösen zavarják egymást, ha ugyanazon a helyen halásznak. Delfinek ezrei fulladnak meg a halászok hálóiban.Olyankor egész delfinrajok vetőnek partra (,,strandolnak'') Az állatvédők ilyenkor megpróbálják vizzavinni őket a mély vízbe, ami többnyire nem sikerül.
Feltételezik, hogy az úgynevezett ,,strandolást'' egyetlen delfin kezdeményezi, amelynek visszhangérzékelő rendszere összezavarodott, és a bajba jutott állat segélyhívása a többieket arra ösztönzi, hogy kövessék őt a pusztulásba. A jelenség hátterében valószínüleg a delfinek agyában vándorló parazita lárvák kártétele áll.
Érdekességek:
¤ A delfinek 200 méteres mélységben is tudnak táplálkozni és 15 percig is víz alatt maradhatnak.
¤ A cápák és kardszárnyú delfinek alkalmanként delfineket is elejtenek.
¤ A delfinek hangkibocsátása 0,25 kHz frekvenciától a 80-220 kHz-es ultrahangig terjed.
¤ Alváskor a nőstények a víz felszínén fekszenek, mégpedig úgy, hogy orrlyukuk a levegővel érintkezzen. A hímek közvetlenül a vízfelszín alatt szunyókálnak, és levegővételre időről időre reflexszerűen feljönnek.