A tengereket és az óceánokat sokféle növényi és állati életforma népesíti be a víz felszínétől egészen a legmélyebb árkokig.
Az óceánok nyújtotta fő táplálék forrás a fitoplankton, a mikroszkopikus növényi szervezetek mérhetetlen tömege. Fitoplanktonparányok milliárdjai lebegnek közel a tengerek felszínéhez, napfényből, vízből, gázokból és ásványi anyagokból előállítva a táplálékot. Ezek a szervezetek jelentik a több millió fajból álló tápláléklánc alapját.
Rend: Tűhal alakúak
Család: Tűhalfélék
Nem és faj: Hippocampus
Táplálék és táplálkozásmód:
A tengeri csikók állandóan esznek. Planktonokból táplálkoznak, vagy más parányi zsákmányt, például apró halakat fogyasztanak.
A tengeri csikók képesek mindkét szemüket egymástól függetlenül mozgatni úgy, hogy folyamatosan szemmel tudják tartani a mellettük elúszó kis tengeri állatokat, anélkül, hogy elárulnál saját jelenlétüket. Amint úgy ítélik meg, hogy zsákmányuk elérhető, villámgyorsan utánakapnak vagy akár 3 centiméteres távolságból magukba szippantják az áldozatot.
A tengeri csikóhal ellenségei figyelmét olyan védőszínnel vonja el, amely utánozza a tengeri növények színét.
Szaporodás:
A költés a hím feladata. A hosszú, zajos udvarkást követően - amelynek során a csikóhalak napokig kelletik magukat, gyakran változtatják színüket és többszöri ,,fejbólintással'' csattogó hangokat bocsátanak ki - a nőstény tojásait a hím hasánál lévő oldalzsákba préseli. A megtermékenyítést követően itt fejlődnek ki a tojások. A hím az embrióknak speciális folyadékot termel. A fejlődés befejeztével szabadon úszó utódait elengedi a tengerbe.
A tengeri csikó és az ember:
A tengeri csikót, mint ritka tengeri állatot, hosszú időn át mesebeli lénynek tartották. Amikor aztán tudományos kutatások alapján ismertté váltak, elbűvölő életének részletei, hamarosan akváriumhal lett belőle annak ellenére, hogy elég nehéz természetes életterén kívül életben tartani.