Szárazföldi

A legjobb a betegségek megelőzésére a megfelelő hely kiválasztása és a helyes, változatos étrend betartása.

Bármilyen betegséggel jobb állatorvoshoz fordulni, mivel egy egyszerű megfázás is a teknős halálával végződhet. A megfázást egyébként könnyező és letapadt szemekről és a légzésnél jelentkező halk sziszegésről lehet felismerni.

Vízi

A víziteknősöknek számos betegsége lehet, de most itt csak néhány - leggyakrabban előfordulóról írok. (Ha valami más fordul elő, akkor azonnal állatorvoshoz célszerű fordulni.) A legfontosabb dolog, hogy még időben ismerjük fel a betegséget, mert ilyenkor eredményesebben tudunk ellene küzdeni. Ha a teknősünk néhány jelzését mi nem tudjuk helyesen értelmezni, akkor arra az állat is rámehet. Itt elsősorban a víziteknősök betegségeiről írok, de bármilyen más víziteknősre is éppúgy vonatkozik (persze néhány kivételes esettől eltekintve).

Hiánybetegség

Ennek a betegségnek a tünete a puha páncél vagy súlyosabb esetben a szemnél megjelenő hártya (ezt azonban nem szabad összetéveszteni az alvó állapottal). Az utóbbi esetben érdemes inkább egy állatorvos tanácsát kikérni. A hiánybetegségekkel - mint a legtöbb betegség esetén - úgy lehet a leghatásosabban harcolni, ha megelőzzük. Ennek egyszerű módja van: minden olyan vitamint megadni a teknős számára, amelyre szüksége van. Ez elég banálisan hangzik, mégis a teknősök többsége emiatt pusztul el. A páncél puhulásánál célszerű nagyobb mennyiségű páncélerősítőt és mindenféle vitamint adni a kis kedvencnek, nehogy súlyosabb tünetek lépjenek fel. Tapasztalatom szerint azonban a legtöbb ékszerteknős nem szereti a különféle vitaminkészítményeket, ezért célszerű a legelső "fogásként" feltálalni nekik. Mivel az ékszerteknősök nagyon mohók, ezért az éhségükből fakadóan mindenre rámennek, de ahogy kezdenek eltelni, egyre válogatósabbakká válnak. De a vitaminkészítmények adását könnyen elkerülhetjük, ha nagyon gyakran adunk neki(k) élő vagy fagyasztott halat, mivel a halban megvan szinte minden olyan vitamin, amelyre egy ékszerteknősnek szüksége van. Azonban nem szabad elfeledkezni a növényi táplálékról sem, mivel a teknősök idővel egyre inkább vegetáriánusokká válnak (bővebben az etetés címszó alatt). Ha már bekövetkezett a baj, és elkezdett puhulni a páncél, de a megemelt vitaminadag ellenére 1-2 héten belül nem észlelünk semmilyen pozitív változást, akkor mindenképpen forduljunk állatorvoshoz!

Tüdőgyulladás

A másik viszonylag gyakran előforduló betegség a tüdőgyulladás. Ezt onnan vehetjük könnyen észre, hogy a teknősünk huzamos ideig ferdén úszik. Néha előfordul, hogy az ékszerteknősök szórakozásból úsznak ferdén, ezért ilyenkor érdemes sokáig nézni őket, hogy visszatérnek-e a "normális" úszáshoz, vagy sem. Ezt a betegséget általában a víz melegítésével, infralámpa használatával meg tudjuk szüntetni, de ha mégsem, akkor kérjük ki egy állatorvos tanácsát! Előrehaladott tüdőgyulladás esetén előfordulhat, hogy a teknős szemei könnyeznek, orra folyik, köhög vagy szipog. Ebben az esetben már csak az antibiotikum segíthet, ekkor már mindenképpen hívjunk állatorvost!

Sérülések

Ez nem teljesen betegség, bár akár a hiánybetegségnek a tünete is lehet. Azonban ha több teknőst tartunk, akkor néha előfordul, hogy a teknősünk megsérül, és a páncéljáról letörik egy darab a dulakodás hevében. Ekkor általában elég fertőtleníteni a sebet, és várni, hogy begyógyul (ez pár hónapba is beletelhet). Csak a fertőzésekre (pl. gombásodásra) kell ügyelni, mivel ez veszélyes lehet a teknősre nézve. Ebben az esetben forduljunk állatorvoshoz! De szerencsére a legtöbb esetben ez nem alakul ki. Ha nagyobb páncéldarab törik le, vagy sérül meg, akkor is forduljunk állatorvoshoz. Bár vannak erre is egyedi megoldások, de ne próbálkozzunk velük feltétlenül.

Szalmonella

A betegségek felsorolása nem lenne teljes, ha nem említeném azt a betegséget is, amelyet mi kaphatunk el a teknőseinktől. Ez pedig a szalmonella. Azonban ez ellen könnyen védekezhetünk: ha a teknőseinkhez nyúlunk, utána alaposan mossunk kezet! Így elkerülhetjük ezt a kellemetlen betegséget. A teknőseinkre általában ez a fajta betegség nem jelent nagy veszélyt, kivéve, ha ez súlyosabb tünetekkel (pl. hasmenés) nem párosul. Ebben az esetben feltétlenül forduljunk állatorvoshoz!

Emésztési zavarok

A teknősöknél néha hasmenés vagy ahhoz hasonló emésztési zavar fordulhat elő. Ezt általában a rossz étrendre lehet visszavezetni. Ilyenkor az ételbe kevert széntabletták jó szolgálatot tehetnek. De banánnal, almadarabokkal is kezelhetjük ezt a bajt, ráadásul a teknősök ez utóbbiakat még szeretik is - általában.

Vitaminhiány

A vitaminok minden állat számára nélkülözhetetlen anyagok. Mivel vitaminokat az állatok nem tudnak megfelelő mennyiségben termelni, ezért különösen fontos az etetés. A túlságosan egyoldalú vagy rossz etetés könnyen hiánybetegséghez vezethet, amelyet fentebb már leírtam. Hiánybetegség elsősorban az A vitamin hiánya esetén fordul elő, azonban a teknősöknek többféle vitaminra is szükségük van. Például a D vitamin hiánya a csontok elvékonyodását, és azok törését is okozhatja. Ilyenkor több D vitamin tartalmú ételeket kell adni a teknősnek, és az UV-lámpa is jó hatással van ilyenkor. De vigyázni kell, hogy ne túl sokat sugározzuk UV-lámpával a teknőseinket (300 W-os lámpa esetén max. napi 10 perc) és legalább 70-80 cm távolságban legyen az UV-lámpa tőle.

---

Talán az egyik legfontosabb dolgot hagytam még a végére: a teknősöket a lehető legritkábban vegyük a kezünkbe, mivel ezt ők stresszként élik meg. Amúgy sem tudunk semmit sem megállapítani abból, hogy ha a kezünkben van és közelebbről vizsgáljuk meg (néhány kivételes esettől eltekintve). Ráadásul még a haldokló teknős is tud nagyon fürgén mozogni, ha megzavarják, vagy lerakjuk a földre. Ez inkább egy menekülés, mint az egészség jele.

Szárazföldi

Szabadtéri tartás

A legjobb hely egy szárazföldi teknős tartásának és tenyésztésének egy déli bekerített kertrész. A kis szárazföldi teknősök felneveléséhez egy 2x2 méteres terület szükséges. A helynek teljesen a napon kell lennie, ne árnyékolja egyetlen fa sem. Árnyékos helyet jobb mesterségesen megoldani.

A szárazföldi teknősöknek is szükségük van vízre, de nem a földben, hanem egy tálon. Ezért ügyelni kell arra, hogy a bekerített terület földje száraz legyen, akár kövekkel vagy kavicsokkal szórjuk be azt a részt. Egy jó napos részt akár egy plexiüveggel is befedhetünk.

Itt is gondoskodni kell egy olyan helyről, ahova a teknős visszahúzódhat, ahol elbújhat. Ide akár rossz idő esetén is bemehet a teknős.

A szabadtéri tartásnál is kerülni kell az éles dolgokat, amelyben a teknős megsebesítheti magát. Ugyanígy kerülni kell a kutyával, macskával és egyéb háziállattal való találkozását. Ez ugyanis akár a teknősünk életébe is kerülhet. Itt is érvényes az a szabály, mint a terráriumi tartásnál, hogy minden áron kerülni kell a stresszt! Így a szabadtéri helye a teknősnek csak ott lehet, ahol nincs nagy mozgás, nem közlekedik sok ember. A teknős természetes körülmények között fél minden nála nagyobb állatnál, így az embertől is. Ekkor túlságosan sokszor kerül a teknősünk stresszhelyzetbe, ami egyáltalán nem tesz neki jót.

A mediterrán vidékekről származó fajokat szaporodásukhoz általában teleltetni kell. Azonban nem mindegyik szárazföldi teknős igényli ezt, és bele is halhat egy teleltetésbe. Ezért fontos tudni, hogy természetes körülmények között hol él a teknősünk. Például egy sivatagban élő teknőst nem túlságosan ajánlatos teleltetni.

Terrárium

A szárazföldi teknősöket fajtától függően lakásban is lehet tartani, bár némelyikük hamar kinövi szobai terráriumát. A teknősöket egy nagyobb, méretüknek megfelelő terráriumban tarthatjuk. Azonban egy jó terrárium kialakításához nagyon jól kell ismernünk a teknősünket és az igényeit. A szárazföldi teknősök eléggé visszahúzódó állatok, nem nagyon kedvelik, ha végig üvegből készült terráriumban laknak. Így inkább csak egy üveglap legyen a terráriumukban, ahol beláthatunk, a többi oldalát pedig nem átlátszó anyaggal fedjük be.

A terrárium aljaztát sokféle anyagból alakíthatjuk ki. Itt elsősorban tőzeg, homok, kavics, széna, szalma jöhet számításba. Az aljzat több szempontból is fontos a szárazföldi teknősnek. Sok teknős ebbe ássa be magát, sőt néhány teknős innen nyer különböző, számára fontos ásványi anyagokat. Ráadásul a nem trágyázott virágföld olyan mikroorganizmusokat is tartalmaz, amelyek gátolják a penész kialakulását.

Megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani a teknősnek, amelyben jól érzi magát. Ehhez a legtöbbször valamilyen terráriumfűtőt kell beszerezni, aminek nappal (amíg a teknős aktív) működnie kell. Ezután kikapcsolhatjuk, így szimulálva az est leszálltát. Legkönnyebben azonban egy megfelelő lámpával érhetünk el a legtöbbet, amely alatt a teknősünk napozhat, és a lámpa biztosítja a megfelelő hőmérsékletet is. A terrárium hőmérsékletének méréséhez érdemes egy hőmérőt is beszerezni, amely 45-50°C-ig is képes mérni.

A terráriumban ki kell alakítani egy napozó helyet. Érdemes egy nagyobb, lapos követ berakni erre a célra, és föléje egy nagyobb teljesítményű (közepes lux erősségű) lámpát vagy spotlámpát helyezni. Ez utóbbit úgy kell elhelyezni, hogy bármikor hűvösebb területre húzódhassanak a lámpa melege elől. Egy kis watt értékű talajfűtő (terrárium alá helyezve) is jó szolgálatot tehet.

Ha egyáltalán nem tartjuk a szabadban a szárazföldi teknősünket, akkor gondoskodnunk kell egy UV-lámpáról is. Az UV-fény létfontoságú a szárazföldi teknősök részére, mivel a bőrük így kap elegendő D3-vitamint, és ez segíti a növekedést, egészséges és gyönyörű színeket biztosít állatainknak. A D3-vitamin szükségletüket fedezhetjük még magas kálcium-tartalmú kaják adásával. A szárazföldi teknősök pontos D-vitamin szükséglete egyelőre még nem teljesen ismert, de a túl sok és a túl kevés D-vitamin adása egyaránt veszélyekkel jár. Ha túl kevés D-vitamin adása kálciumhiányhoz vezet, amely a fiatal teknősöknél csontképződési zavarokat és deformációkat okozhat. Felnőtt teknősöknél pedig csontelvékonyodáshoz, a páncél puhulásához vezet a vitaminhiány.

Szinte minden szárazföldi teknősöknek kell biztosítani egy kevés ivóvizet. A víz tisztaságára és frisseségére mindig ügyelni kell! Itatótál vagy egy sekély tál haspáncélnál nem magasabb vízszinttel szintén szükséges.

A terrárium kialakításánál nem az ember, hanem a teknős igényeit kell szem előtt tartani. Így biztosítani kell a számára olyan helyet, ahol elbújhat. Erre legjobban a terrárium sötétebbik része (nem a megvilágított hely közelében!) a legalkalmasabb.

Minden esetben ügyeljünk arra, hogy a terrárium ne huzatos helyen legyen, vagy ott, ahol nagy a mozgás. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mivel a teknősök csak viszonylag stresszmentes környezetben élnek sokáig. Így kerüljük a háziállatokkal vagy kisgyerekekkel való állandó érintkezését.

A kis szárazföldi teknősöket ugyan olyan körülmények között kell tartani, mint a teljesen kifejlett példányokat. Nincs szükségük nagyobb melegre (főleg nem 24 órán keresztül). Ugyan úgy kell berendezni a terráriumukat, ugyan olyan környezetet kell biztosítanunk a számukra, mint a szüleiknek. Egyedül csak abban különbözik a tartásuk, hogy a szárazföldi teknősbébik több vizet isznak, mint a nagyobb társaik.

Vörösfülű ékszerteknős

(Trachemys scripta elegans)

A terráriumban tartott teknősfajok közül a vörösfülű ékszerteknős a leginkább elterjedt. Meglehetősen igénytelen állatok, tartásuk egyszerű, még etetni sem kell őket minden nap, mégis a legtöbb kis teknős tartási, etetési hiba miatt betegszik meg és pusztul el.

Élettani sajátosságok

Közismert, hogy egyes teknősfajok akár 100-150 évig is élnek. A vörösfülű ékszerteknős 15-20 (25) évig él, és ekkorra akár 40-45 cm hosszúságúra is megnő.

A hüllők poikilotherm állatok, ami azt jelenti, hogy életfunkcióikat messzemenően befolyásolja a környezet hőmérséklete. Testhőmérsékletük 0,1-0,2 °C–kal alacsonyabb a környezet hőmérsékleténél. Az életfunkciók (pl. emésztés) alacsony hőmérsékleten lelassulnak, magasabb hőmérsékleten látványosan felélénkülnek.
A teknősökre leginkább a páncéljuk jellemző. A páncél egy belső csontos vázból, egy vékony hámrétegből és ezt borító elszarusodott lemezekből áll. A páncél háti és hasi részre különül el.
A teknősök tüdeje feltűnően nagy, a testtérfogat 14 %-át teszi ki. Egyes teknősök egy levegővétellel akár 2 órát is el tudnak tölteni a víz alatt.
A vízi teknősök ragadozók. Nincsenek fogaik, viszont nagyon erős és éles szarukáva található a szájukban.
Fiatal, néhány cm-es állatoknál az ivar meghatározása még gyakorlatilag lehetetlen. 8-10 cm-es kortól a hím ékszerteknőst elsősorban a mellső végtagok hosszú karmairól és vaskos farokrépájukról lehet felismerni. Figyelmes szemlélő ezenkívül még észreveszi, hogy a fej kicsit hosszúkásabb, kevésbé pisze, mint nőstényeknél, a hasi páncél egy kicsit homorú és a kloákanyílás a páncél végződése mögött van.

Tartása

A vörösfülű ékszerteknős vízi életmódot élő teknős. Az egészen pici, pár cm-es ékszerteknősnek még elegendő ha a víz mélysége nem haladja meg a 10 cm-t, de biztosítani kell a kb. 28 °C-os vízhőmérsékletet. Később a vízoszlop magassága akkora legyen, amekkora a teknős hossza, hogy a víz alá is le tudjon bukni, és ilyenkor már elég, ha szobahőmérsékletű a víz. Bár a vízi teknősök életük nagy részét a vízben töltik, nagyon szívesen sütkéreznek a napon. Ezt úgy lehet biztosítani, ha az akváriumba egy követ helyezünk, ami pár milliméterrel a vízszint fölé emelkedik és esetleg még egy lámpával is megvilágítjuk. A kis sziget behelyezésénél ügyelni kell arra, hogy a teknősök az akvárium fala mentén két lábra tudnak állni, és egymás hátára mászva nehogy kitornásszák magukat az akváriumból.

Mivel a teknősök szeretnek szárazon is lenni, ezért eleinte egy dobozba, később ha már elég nagyok, akkor a szobába, ki lehet őket rakni „sétálni”. Ilyenkor eleinte rémülten bemenekülnek az első szekrény vagy a szőnyeg alá, de idővel rájönnek, hogy nem is olyan rossz dolog szabadon sétálni, bár egyes írások szerint ez a teknősöknek elég nagy stresszel jár. Az ékszerteknős a vízben van igazán elemében, de a szárazföldön is meglepően gyorsan mozog. Ha az ember rendszeresen foglalkozik velük, akkor fokozatosan elmúlik a kezdeti ijedősségük, és évek alatt még azt is el lehet érni, hogy kifejezetten keressék az ember közelségét.
A nagyobbacska ékszerteknősök meglehetősen agresszív állatok. Ez különösen hangzik, de így van. Egyrészt nagyon falánkok, ezért mohóságukban mindenre ráharapnak ami mozog, legyen az az ember ujja vagy a másik teknős lába (ez főleg etetésnél fordul elő gyakran). Másrészt udvarlási szokásaik is eléggé harciasak, és a párban tartott teknősök keményen támadhatják egymást. A nagyobbak, akár a másik páncéljából is képesek kiharapni egy-egy darabot. Sok esetben az egyetlen megoldás a kiskoruktól együtt tartott állatok elkülönítése.

A lakásban tartott ékszerteknősöket nem szokták teleltetni, de a szaporításukhoz szükség van a téli nyugalmi időszakra.

Etetése

Ez az a pont, ahol a legnagyobb hibákat lehet elkövetni. Az ékszerteknős ragadozó. Ez nem azt jelenti, hogy húsevő. Tehát nem lehet párizsival, sonkával, marhahússal felnevelni egy teknőst. Megeszik, szeretik is, nem is pusztulnak el egyik napról a másikra, mégis lassú halálra vannak ítélve ilyen tartás mellett. Ugyanez elmondható a szárított rákokról, lisztkukacról és hasonlókról. Ezek a táplálékok elsősorban A-vitaminból és kalciumból tartalmaznak túl keveset, ami „szemgyulladás” és „páncéllágyulás” kialakulásához vezet.

Az ékszerteknős fő táplálékát a kisebb halak teszik ki. A legegyszerűbb fagyasztott csali-halat vásárolni nekik. Eleinte össze kell vágni a halakat kis darabokra, később már szét tudják marcangolni maguk is. A kis halak tartalmazzák mindazt, amire egy teknősnek szüksége van. A szálkák a megfelelő kalcium-ellátást, a belsőségek a megfelelő vitamin-ellátást biztosítják. Ezért nem alkalmas önmagában a halhús sem az állatok etetésére. A teknősök étrendjét változatossá lehet tenni csigákkal, kis egerekkel, vízinövényekkel (amik a terrárium díszítésére ezért nem alkalmasak), salátával, gyermekláncfűvel.
Az ékszerteknős etetéséhez lehet ún. „teknős-pudingot” készíteni, aminek az a lényege, hogy az alapanyagokból turmixgéppel pépet, majd zselatinnal kiegészítve pudingot készítünk. A kész masszát feldarabolva fagyasztóban lehet tárolni. Az összetevők lehetnek: hal, hús, máj, saláta, reszelt répa, gyermekláncfű és valamilyen vitamin-kiegészítés (pl. Korvimin ZVT).

Az etetések gyakorisága a másik kritikus kérdés. Az ékszerteknősök nagyon sokat tudnak enni, nagyon gyorsan tudnak nőni, de nem az a cél, hogy minél gyorsabban minél nagyobbra nőjenek. A harmonikus növekedést és ezáltal a szép és kemény páncélt úgy lehet biztosítani, ha kb. 14 cm-es hosszúságig kétnaponta, később hetente kétszer, majd 35 cm-es hossz felett hetente egyszer kapnak enni. Egy etetés alkalmával annyit kapjanak, amekkora kb. a fej-nyak rész tömege.

Etetéshez érdemes a teknősöket egy műanyag lavórba tenni, amiben annyi kb. 28 °C-os víz van, ami ellepi őket. A teknősök általában evés után üríteni is szoktak ezért is praktikus lavórban etetni őket. Ezáltal a terrárium vize kevésbé szennyeződik és ritkábban kell cserélni.

Sárgafülű ékszerteknős

(Trachemys scripta scripta)

A Sárgafülű ékszerteknős  az Egyesült Államok Virginia államában fordul elő. Ez a teknős abban különbözik a Vörösfülű ékszerteknőstől, hogy a szeme mögött a halántéka nem vörös, hanem sárga. A sárga folt nem hosszúkás, hanem szinte a szájáig húzódó furcsa ellipszis.

Tartása és táplálása teljesen megegyezik a Vörösfülűével, esetleg annyiban tér el, hogy egy picit melegigényesebb. Gyakori a Sárgafülű és a Vörösfülű alfajok keveréke. Fiatalkorban sok fehérjét igényelnek. Táplálékúl rovarok, puhatestűek, halak, férgek, kisegerek szolgálnak.Idősebb korukra egyre több növényi eredetű táplálékot igényelnek.  A fiatal egyedek páncélja zöldes árnyalatú, a kifejletteké feketésszürke. Nem nőnek akkorára mint a Vörösfülű ékszerteknős, de így is 20-25 cm-esek. Ez a faj is nagyon szeret napozni, tehát nagyon jó, ha van egy kimászójuk.

Hieroglifás ékszerteknős

(Pseudemys concinna)

A hieroglifás ékszerteknősnek öt alfaja ismert:

-Pseudemys concinna concinna (keleti hieroglifás ékszerteknős)
-Pseudemys concinna suwanniensis (Suwannee hieroglifás ékszerteknős)
-Pseudemys concinna mobilensis (Mobile parti hieroglifás ékszerteknős)
-Pseudemys concinna heiroglyphica (hieroglifás ékszerteknős)
-Pseudemys concinna metteri (Missouri hieroglifás ékszerteknős)

Ez a fajta ékszerteknős az USA keleti és dél-keleti részén fordul elő.

A felnőtt példányai átlagosan 22-30 cm nagyságúak, de elérhetnek akár 32-38 cm-es hoszúságot is. A fejükön és nyakukon számos sárga, vékony sáv található.
A hátpáncélja barna, olívabarna színű, amelyen gyakran koncentrikus körök és "C" alakú mintázatok találhatók.


Ha a páncél száraz, akkor nehezen lehet észrevenni ezt a mintázatot. A haspáncélon sötét foltok vannak, amelyek azonban idővel elhalványulhatnak.

Ez a teknősfajta elsődlegesen növényevő, de fogyasztanak állatokat is. Elsősorban hínárt és különböző algákat fogyaszt. Állatok közül a rákokat, ebihalat, kisebb halakat, csigákat és néhány rovarfajtát eszik meg. Mivel a tenger és az édesvíz találkozásánál is megél (változó sótartamú vizekben), ezért fogyaszt még tengeri hínárt, algát és különböző tengeri állatokat is.

Ez a teknős is tavasszal párosodik. A ceremónia azzal kezdődik, hogy a hím elkezdi üldözni a nőstényt, majd elkezdi szagolgatni a nőstény farkát és majd a pirosfülű ékszerteknőshöz hasonló táncot lejt (a nőstény előtt rezegteti a mellső lábait). Ha a nősténynek megtetszik ez az egész udvarlás, akkor lesüllyed a fenékre, és megengedi, hogy megtörténjen a dolog. De ha nem akar párosodni, akkor megpróbál kitérni a hím elől. A tojásrakás késő májustól júniusig tart, de néha akár a nyár végén is megtörténhet. A fészek általában homokos vagy laza talajban van, a víztől 30 méternél nem messzebb. Ez a fészek a teknős méreteihez képest nagyon nagy is lehet. Egyszer leírtak egy esetet, amikor egy 30 cm-es nőstény egy több mint 12 cm mély és majdnem 7 cm széles fészket ásott, amelybe lerakta a tojásait. A hieroglifás ékszerteknős tojásainak a színe a rózsaszínűtől egészen a fehérig terjed. Egy fészekbe 9-29 tojás kerülhet, de általában 19-20 tojást rak egy nőstény. A kelési idő 80-150 nap, amely nagyban függ a talaj hőmérsékletétől. Néhány északon élő teknős esetében azonban előfordul, hogy az üregben telel át, és csak a következő tavasszal bújik ki onnan. A kicsinyek színesebbek és élénkebb színűek, mint a felnőtt példányok. A frissen kikelt teknősbébi 10-14 grammot nyom.

A hieroglifás ékszerteknős áprilistól októberig aktív, de Floridában és a délebben húzódó területeken előfordul, hogy egész évben aktív, tehát nem alszik téli álmot. A telet általában az iszapban, vagy a víz alján tölti. Ez a fajta ékszerteknős kora hajnalban, vagy késő délután táplálkozik, és a közte lévő időszakot napozással tölti. Nagyon félénk teknősfajta, amely csak napozni vagy fészket rakni hagyja el a vizet, és a veszély legkisebb jelére azonnal visszatér a számára biztonságot nyújtó vízbe. Néha azonban leírtak már eseteket, amikor kisebb kirándulásokat tett néhány ilyenfajta teknős a szárazföldön, bár nem ez az ő igazi otthona. Nagyon jó úszó, és 1-1,5 méter mélyre is le tud merülni. Ez azért nagy teljesítmény, gondoljunk csak bele, hogy ötször olyan mélyre tud lemerülni, mint a testhossza. Az ember esetében ez azt jelentené, hogy akár 10 méterre merülne le minden nap, semmi gond nélkül.
Átlagosan 30 másodpercenként, de akár 4 percenként vesz levegőt. Azonban leírtak már olyan esetet is, amikor 50-szer hosszabb ideig volt lent a mélyben, mint amennyi az átlagos lélegzetvételnyi ideje.
A hieroglifás ékszerteknős elsősorban folyóvízben él, de megtalálhatók még egy-egy folyó közeli csatornában vagy sós vízben is. Elsősorban a lassú folyású folyókat kedveli, amelyben bő a vegetáció és lehetőleg köves az alja. De megfordul tavakban és nagyobb patakokban, mocsarakban is.
Bár néhány helyen igen nagy egyedszámban fordul elő, mégis fokozatosan csökken a számuk. Ez a fajta teknős Illinoisban a veszélyeztetett, Floridában a fenyegetett kategóriába tartozik. Ennek az oka mindenek előtt az emberi tevékenység. A felnőtteket megeszik, elüti egy autó, vagy a környezetszennyezésbe pusztulnak bele.

Nelson ékszerteknős

(Pseudemys nelsoni)

A Nelson-ékszerteknős a teknősök (Testitudines) rendjébe és a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjába tartozó faj.
Főleg Floridában őshonos. Leginkább kisebb tavakban, folyókban, pocsolyákban található.Gyakran meg lehet figyelni őket más teknősök társaságában is. Fiatal korban nagyon színes, de idővel egyre fakóbbá válik.
A bőre sötét és rajta világos csíkok találhatóak. A páncélja magasan ívelt és egy mintázat található rajta. Fiatal korban ez a mintázat olyan, mintha a páncélt sok kis darabra osztaná, illetve sok kis darabból állna. Azonban ez idővel eltűnik. A haspáncélon is található mintázat, amely legtöbbször piros vagy narancsszínű. Ezért is nevezik floridai vöröshasú teknősnek. A nőstény 34, a hím 22 cm-re nő meg.
Főleg növényevő, de néha azért húst is eszik. Tartása és etetése egyébként teljes mértékben megegyezik a hieroglifás ékszerteknősével.

Tarajos teknős (Királyteknős)

(Graptemys kohni)

 

A királyteknős vagy térképteknős néven is árusított Mississippi tarajosteknős a leggyakrabban tartott tarajosteknős. A tarajosteknős félénk állat, nem kezdőknekvaló. A fajt törvény védi, mégis sokat befognak és eladnak.
Nevét élőhelyéről kapta: a Mississippi nyugati partján, Lousiana, Arkansas, Missuri,Kansas, Oklahoma államokban él. Kedveli a lassú folyású, dús növényzetű vizeket, atavakat, nagy folyókat, mocsarakat.
Hátpáncélja olívzöld vagy barna, a közepén sötétbarna csíkkal, pöttyökkel és kör alakúmintázatokkal. A páncél közepén a fejtől a farokig ”tüskés” él húzódik. Haspáncélja zöldessárga, bonyolult sötét vonalhálózattal. A szeme mögött sárga félhold alakú folt van.Írisze fehér, pupillája fekete.

 

 

 

Etetés

Etetés: méretüknek és koruknak megfelelően kell őket etetni: a kicsiket naponta, kb. 10-cm felett két-három naponta.
A tarajosteknős RAGADOZÓ, a természetben kisebb halakat, vízicsigákat, vízi férgeket,rovarokat, lárvákat fogyaszt. Ritkán, de növényt is eszik. A fiataloknál az állati fehérje
dominál, és ahogy idősödik egyre több növényt fogyaszt, - felnőtteknél az arány fele-fele.

Egy étkezés a következőkből áll:
1. Á llati táplálék: friss vagy fagyasztott kis hal, csalihalak (apró szálkákban kalcium, a belsőségekben vitamin és fehérje), vízicsiga, puhatestűek, kagyló, alkalmanként giliszta, néha kis adag máj vagy pulykahús; a kisebbeknek tubifex, lisztkukac, szúnyoglárva, kis rovarok is adható
2. N övényi táplálék: vízinövény és gyökere, sötétzöld főzeléknövények (spenót, sóska, a salátát mellőzhetjük a magas nitráttartalom miatt), ritkán gyümölcsök (banán, meggy, alma, dinnye, stb.)
3. K iegészítés: vitamin
Figyelem! A feldolgozott (rántott, főtt, füstölt, erjesztett, pácolt, savanyított, stb.) készítmények etetése egészségtelen! Fő tápláléknak alkalmatlanok a száraz teknőstápok, a nagy mennyiségű szárnyashús, és más háziállatok húsa!

 

Fiú vagy lány?

A hím farka hosszabb és vaskosabb, a kloákanyílása hátrébb található, mint a nőstényé. A hím kisebb, színe élénkebb, orra hegyesebb, a mellső lábak karmai igen hosszúak. A hímek már 2-3 évesen, de a nőstények később csak 6-7 évesen lesznek ivarérettek.
Az első képen a hím királyteknős a másodikon a nőstény látható.

 

Egyedül, párban vagy csapatban?

Lehet egyedül, párban és csoportban is tartani. Megfér ékszerteknős fajokkal, ha nincsnagy méretkülönbség.(Én 2 Vörösfülű + 1 Sárgafülű ékszerteknőssel tartom együtt őket -nagyon jól elvannak!) Ha több hím van, nagyobb hely kell.

 

Mekkorára nő? Meddig él?

Megfelelő gondozás mellett 15 évig élhet és a hím mindössze 9-15 míg a nőstény 12-27 cm páncélhosszt érhet el.

 

Pézsmateknős

(Sternotherus odoratum)

Elterjedése

Nagy számban él az Egyesült Államok keleti partvidékén; az észak-keleti államoktól egészen Floridáig. Nyugatra a Nagy Tavakig, Illinois.on át Kansas-ig és Oklahoma-ig elterjedt, de egy nagyszámú populáció él Texas közepén.

Eléggé kicsi teknős, mindössze 8-14 cm hosszú. A hátpáncélja barna vagy fekete, és sima, ovális formája van. A hátpáncél íve viszonylag nagy kupolaszerű.

Leírás

Fiatal korban a hátpáncél gyakran fekete és durva felületű. A bőre sötét olíva színű vagy fekete és két feltűnő sárga vonal fut végig az orrtól a nyakáig. Ez a vonal megtalálható a szemének mindkét felén. A hím abban különbözik a nősténytől, hogy a feje nagyobb; valamint hosszú, erős farka van, amelynek végén tüske található.

Figyelemre méltó a védekező taktikájuk ezeknek a teknősöknek. Ha megzavarják, akkor egy elég rossz szagú folyadékot bocsát ki. A hím különösen agresszív. A halászok ezért nem nagyon szeretik. Ha beleakad egy példány a hálójukba, akkor borzalmas szagot áraszt, ráadásul nagyon harapós is.

Megtalálható minden állandó vízben, például sekély patakokban, tavakban, folyókban. Bár az ideje nagy részét a vízben tölti, mégis inkább a sekélyebb helyeket kedveli. Gyakran napozik a vízben úszó farönkökön, köveken.

Tartása

Otthoni tartása nem nehéz! Egy 60*30-as akvaterráriumba 2-en, 3-an jól tarthatóak. Más teknősfajokkal is jól megvannak (nem kell tartani agresszív viselkedéstől)! A víz mélysége bármekkora lehet, hőmérséklete 22-25 fok legyen. Alakítsunk ki számukra napozó helyet is, esetleg víz alatti bújkálót.

Etetése

Mindenevő. Kisebbrészt eszik növényeket, de főleg puhatestűeket, kisebb halakat, rovarokat, férgeket, de dögöt is eszik. A kaját elsősorban az iszapos aljzatról szedegeti fel.

"Szaporítás"

A nőstények csak sekély árkot tudnak ásni a tojásaik számára.Ezt általában közel a vízhez, egy korhadó fa törzse alá ássák. Néha kétszer vagy még többször is rakhatnak fészket egy évben. Gyakran előfordul, hogy több nőstény rakja le a tojásait egy helyre. Ez egyfajta közösségi keltetőhely. Ezek a pézsmateknősök a víz alatt párosodnak és ezután rakja le a nőstény az 1-9 tojását valamikor február és június között. A kis teknősök kelési ideje 80-120 nap.Optimális hőméséklet és páratartalom: 22-30 fok és 90-95%.

Szerencsére nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé.

Kis pézsmateknős

Az Egyesült Államok középső, déli részén található meg.

Kisméretű -kb. 7,5-10 cm-re nő meg. Sötét pöttyök és vonalkák vannak a fején és a nyakán. A feje aránytalanul nagyobb a testéhez viszonyítva. A hátpáncélja zöld vagy barna sötét mintázattal. A hátpáncélja ovális és viszonylag magas ívű. A haspáncélja sárga vagy narancssárga és nincs rajta mintázat. A fiatal példányoknál általában igen erősen narancssárga.

Nagyon szereti a vizet; folyókban és folyamokban található meg, 26 fokos víz az ideális számukra. Elsősorban a gyorsabb folyású vizeket kedveli. Az egész életét szinte kizárólag a vízben tölti, ahol nagyon jól el tud bújni a külvilág elől.

A tartása nagyjából megegyezik a vörösfülű ékszerteknősével.

Etetése

Minden nap eszik, a reggeli étkezéseket kedveli. Mindenevő, de főleg apró csigákkal, rovarokkal, férgekkel, földigilisztákkal, garnélával táplálkozik. De ezenkívül szívesen eszik marhaszivet, és újszülött egeret is. Néha kis mennyiségben eszik növényt is.

Szaprítás

A párzás után 4-6 héttel rakja le a nőstény a tojásait a szárazföldre. Évente akár 3-4 alkalommal is rakhat tojást. Egyszerre általában 2-3 tojást rak le.

Miután lerakta a tojásait, azonnal keltetőbe kell őket rakni. Az ideális keltetési hőmérséklet 29°C és 80%-os páratartalom. 81-90 nap múlva kelnek ki a kicsinyek. Már többször előfordult, hogy életképes ikrek keltek ki a tojásból.

Kínai háromélű teknős

(Chinemys reevesii)

Korábban viszonylag gyakori volt az európai állatkereskedésekben, mára viszont szinte eltűnt. Ezt elsősorban a kínai élelmiszerpiacon való megjelenése és ezzel összefüggésben az erős megfogyatkozása váltotta ki. Mára már a kihalástól veszélyeztetett fajok közé került.

Hatalmas területen őshonos. Kínától (főleg a középső és dél-keleti régiókban él) Koreáig, Tajvanig és Japánig elterjedt. De Indonéziában (főleg Timor szigetén) is élnek kínai háromélűteknősök. Mindenfajta vízben megtalálható, így meghódította a kisebb-nagyobb tavakat, a tócsákat, patakokat, de a folyókat és a rizsföldeket is.

A kínai háromélűteknősnek ovális, nem nagyon íves hátpáncélja van. Ezen van három párhuzamos kitüremkedés. Idősebb példányoknál gyakran csak a középső vonal fedezhető fel. Az első lábain öt, a hátsón pedig csak négy karomban végződő új van. Ezek között van a nem teljesen fejlett úszóhárjta.A hátpáncéljának a színe a világosbarnától a feketéig változhat, míg a haspáncélja egységesen fekete. Azonban a haspáncéljának a lemezeinek széle világosabb, így feltűnőbb is. Előfordul néha, hogy a haspáncél világosbarna színű, sötétbarna foltokkal.A fején sárgás vonalak vagy ívek találhatók. A nyakán két-három sárga vonal van. A fejteteje fekete vagy barna lehet.

A hímek teljesen egyszínűek is lehetnek. A két nem között akár 10 cm-es különbség is lehet. A hímeknek hosszabb és a tövénél vastagabb farkuk van, mint a nőstényeknek. A hímek ritkán nőnek 12 cm-nél nagyobbra, míg a nőstények elérhetik a 23 cm-es hosszúságot is.
A szabadban is tartható, de ha valaki a szaporítani is akarja őket, akkor az akvaterráriumi tartás javallott. A szabadban ugyanis szeretnek elbújni, és nem lehet tudni, hogy a tojásokat mikor és hova helyezték el.
Hasonló körülmények között lehet tartani, mint a vörösfülű ékszerteknőst, bár a hidegebb víz és klíma sem jelent számára problémát. Vízszintje ne legyen túl magas, elég számára a páncélmagasságának a kétszerese is. Nyáron 20-23°C körüli hőmérséklet már megfelelő neki.
Hetente kétszer- háromszor lehet őket etetni. Kedvelik a gilisztákat, a bogarakat, macskaeledeleket, a marhamájat, halat, garnélákat, kagylókat. Tehát szinte mindenfajta állatot megesznek, amihez hozzájutnak.

A párzás náluk nagyon sokáig tart. A "násztánc" után kb. 10-15, nem ritkán 30 percig is eltarthat. Ezután rakja le a nőstény a tojásait a száraz területre. Egyszerre 1-3 tojást szokott rakni. 63-85 nap elteltével bújnak ki a kicsinyek a tojásból. Ekkor leginkább a mocsári teknősre hasonlítanak, csak a három vonal különbözteti meg őket.
Fiatal korban egy kicsit szürkébbek, idővel azonban sötétebbek lesznek.

Kínai lágyhéjú teknős

(Pelodiscus sinensis)

Hazánkban -és talán világszerte is- ez a leggyakrabban tartott és tenyésztett ajakosteknős(az állkapcsok szarukáváit kívülről húsos, vastag ajkak fedik) faj. Neve megtévesztő mert nem csak Kínában honos. Elterjedési területe óriási. Északon felöleli Oroszország zord klímájú Amur-vidékét, ahol az utóbbi időben borzasztóan megritkult, ezért is szerepel az ottani Vörös Könyvben, mint kihalással fenyegetett állatfaj. Kínában viszont szinte mindenütt megtalálható. Tajvan szigetén nagy tömegben szaporítják, akárcsak Szingapúrban, ahol azonban eredendően nem él. Koreában, Hátsó-India keleti felében és Japánban is őshonos. Élőhelyei szerteágazó karakterűek. A szennyes pocsolyáktól és a rízsföldektől kezdve, a tavakon keresztűl a hömpölygő folyamokig mindenütt előfordul.
Színezete ennek megfelelően nagyon változatos. A szemeken keresztben haladó három fekete vonal, és az ajakon és az állon látható márványozottság révén azonban felismerhető. Háta olajzöld, olajbarna vagy szürkés, egyszínű vagy apró pettyekkel tarkított. Hasa fehér, esetleg szabályos, szürkés foltokkal. A fiókák hátán fekete pettyek, hasán piros alapon feketés foltok lehetnek. A faj méretét illetően ellentmondó állításokkal találkozhatunk. Egyesek szerint legfejjebb 25 centiméterre nő, mások szerint viszont 35-40 centiméterre is megnőhet.

Táplálkozását tekintve nem válogatós, a csigáktól kezdve a férgeken keresztül a növény részekig bármit bekebelez.
Nagy helyigényétől eltekintve fogságban jól tartható. Elég agrasszív állat ezért főként egyedül tartandó, de kisebb korukban többen is megvannak. Az akváriumban a víz mélysége kiskorban a teknős páncélhosszának másfélszerese legyen, felnőtt korban pedig úgy kell beállítani, hogy a teknős a nyaka kinyújtásával úgy levegőt tudjon venni, hogy közben a talajról ne keljen felemelkednie. Elterjedt tévhit, hogy a kínai lágyhéjúteknős a vizet csakis a tojásrakás idejére hagyja el, ezért is sokan szárazulat nélkül tartják. Pedig azok a teknősök amelyeknek erre módjuk van, alkalmanként kikapaszkodnak a vízből és a nyírkos homokba temetkeznek. Egészségügyi okokból a legtöbben az akvárium alját fedetlenűl hagyják, noha a finom homokból(pl. sóderból kiszitált homok-kvarchomok) vagy gömbölyű kavicsból álló vastag talajréteg alapkövetelmény(a fertőzések elkerülése miatt).

A talaj a páncél magasságának kétszerese legyen, egyébként csiszolópapírként funkcionál, és a teknősök bőrét véresre dörzsölik. A lágyhéjúteknősök egyik leggyakoribb betegsége a gombásodás. Az állaton fehér foltok jelennek meg amik egyre terjednek, ilyenkor az állatot ki kell venni az akváriumból (8 órán keresztűl szárazon kell hagyni), szárazra kell törölni és le kell ecsetelni(minden nap) Betadine-nal (gyógyszertárban kapható). Amennyiben az állapota nem javul el kell vinni állatorvoshoz. Ha a szobában normális hőmérséklet uralkodik akkor kiegészítő fűtésre nincs szükség. A világítás is elhanyagolható. A nyár beköszöntével az állatok kivihetők a kertbe, ahol még 15oC-os hőmérséklet mellettt is egészen aktívak.
Szaporítása egyre több embernek sikerül (Magyarországon is). A budapesti állatkertben eddig legalább száz tojást keltettek ki, de másoknál is jónéhány fióka látott napvilágot.

Szárazföldi teknősök

Hazánkban egyre inkább nő a teknőstartók száma, mely nem csupán e hüllők szépségének tudható be. Tartásuk egyszerű, s emellett nem jelent nagy költséget sem. A kutyákkal, macskákkal ellentétben nem teszik tönkre a lakás bútorait, nem piszkítanak oda, ahová nem kéne, nem csapnak különösebb zajt és még sétáltatni sem kell őket. Védőoltásra sincs szükség, és mivel a legtöbb faj elég kevés és olcsó- eledelt fogyaszt, jóval kisebb költséget jelentenek. A teknősök tartása legyen szó akár vízi, akár szárazföldi fajról- nem jár nagy munkával, csupán élőhelyüket kell tisztán tartani, erre a célra azonban már számtalan berendezés rendelkezésre áll.
A teknősök már több száz éve is szent állatok voltak. Kínában jósláshoz, a természetfölöttivel történő kapcsolatteremtéshez használták páncélját. Egyes helyeken a folyami rakpartok védőszentjeként tisztelték, máshol a hosszú élet, az erő szimbóluma volt. Az indiai hitvilág szerint a teknős maga a világ hordozója.

Szárazföldi teknősök tartása

Vízben élő társaikkal szemben nagyobb körültekintést igényelnek, főként akkor, ha nem elkerített részen élnek, hanem szabadon közlekedhetnek az egész lakásban, vagy akár a kertben. Ha kis teknőst vásárolunk, érdemes eleinte egy számára megfelelő méretű elkerített helyen tartani, és csak felügyelet mellett elengedni, másként könnyen órákba telhet felkutatása. Ha nem figyelünk oda, könnyen elbújhat a fotel alatt, egy szekrény mögött, vagy szinte bárhol a lakásban.
A kisebb teknősöknek legalább kétszer két méteres területre van szükségük. Fontos, hogy akár a lakásban, akár a szabadban tartjuk, napfényes területre kerüljön, és a föld száraz legyen. A szárazföldi teknősöknek is szüksége van vízre, azonban csak kis mennyiségre, ezért egy tálkában is elhelyezhető. Ki kell alakítanunk egy búvóhelyet is, ahová a házi kedvenc visszahúzódhat. Ez lehet egy fatörzs, vagy boltban kapható kerámia is.

Bár a teknősök alapvetően nyugodt állatok, nem szabad őket nagyobb stressznek kitenni. Fontos, hogy ne kerüljön élőhelye túl mozgalmas helyre, és még véletlenül se kerüljön közelébe másik háziállat, pl. kutya vagy macska, mert bármilyen kemény is a teknős páncélja, egy hasonló találkozás akár az életébe is kerülhet. Élőhelyének talaját érdemes száraz homokkal, kavicsokkal leszórni, így biztosíthatjuk természetes környezetét. Ügyelni kell rá, hogy semmilyen, rá veszélyes tárgy ne kerüljön a közelébe. Egy keményebb, de labilis tárgyat is könnyen felboríthat (pl. váza).

Szárazföldi teknősök szabadtéri tartása

Teknősök gondozása

A szárazföldi egyedeket gyakran tartják terráriumban. Ez szinte teljesen fölösleges pénzkiadás, hiszen a legtöbb faj hatalmasra nő, s előbb-útóbb vagy egy óriási terráriumra, vagy pedig egy elkerített helyre lesz szüksége. A lakásban tartott teknősök számára is szükséges a napozás, melyet lámával biztosíthatunk. Ez alatt könnyen melegedhet és sütkérezhet. Éjszakára ne hagyjuk égve a világítást, így megszokja, hogy nappal legyen aktív.
Mindig ügyelni kell az ivóvíz tisztaságára és arra, hogy teknőseink elegendő UV fényhez jussanak. Elhelyezhetjük őket az ablak közelébe is, így valódi napfényhez juthatnak. Számtalan féle zöldséget, növényt elfogyasztanak, így etetésük nem okoz nagy gondot. Etethetők lóherével, banánnal, almával, szárított csalánnal, káposztafélékkel, de akár még a természetben fellelhető virágokat is szívesen fogyasztják.
Elengedhetetlen, hogy teknőseink mindig tiszta környezetben lehessen, ezért egy-két hetente ki kell takarítani élőhelyüket. Fontos, hogy naponta tiszta, friss ivóvizet kapjanak. Nem igényes állatok, kevés munkát igényelnek, de annál nagyobb örömöt okoznak.

Görög teknős

(Testudo hermanni)

A görögteknős a leggyakoribb fogságban tartott szárazföldi teknős Magyarországon. Nem is csoda, hiszen a hozzánk közeli országokban, Bulgáriában, Romániában, Görögországban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban szabadon élnek. A bozótos, sziklás dombvidékeket,ligetes erdőket szeretik. Közepes méretű állat, a nőstény 18-25 centiméter, a hím 14-18 páncélhosszúságúra nő, szélessége 12-14 centiméter, súlyuk pedig 1-1,5kg-t érhet el. Amennyiben szívvel-lélekkel gondozzuk, tápláljuk állatainkat, úgy könnyen elélhetnek akár 25-30 évig is. Azonban volt rá példa, gogy egy "aggastyán" teknős 115 évig élt. A hím és a nőstény görög teknőst kicsit nehéz megkülönböztetni. A hímnek hosszabb a farka és A nőstény nem csak nagyobb, de laposabb is, hasa egyenes, esetleg kissé domború, míg a hím hasa kifejezetten homorú.
Két csoportra lehet osztani a görög teknősöket. Az egyik az alapfaj (Testudo hermanni hermanni) és a Testudo hermanni boettgeri-re.

A boettgeri alfajnak kerek sárga, barnás vagy fekete foltokkal tarkított hátpáncélja van. A combpajzsa kisebb, mint a mellpajzsa. Ez különbözteti meg a hermanni-tól, mert annak nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa. Az alábbi képen látható a különbség.

Beszerzése

A görögteknős a legkedveltebb szárazföldi hobbiállatként tartott teknős. Kereskedésekben gyakran előfordul, de tenyésztőhöz is fordulhatunk teknős-igényünkkel. Veszélyeztetett faj, az Európai Unió védelmi listájának (A) kategóriájába sorolják.

Az állat helyének kialakítása

Ha görög teknőst szeretnénk tartani, akkor mindenképpen 1-2 m2-es helyre van szükségünk. Itt is csak egy, maximum két teknőst helyezhetünk el. Mint minden teknősnél, a görög teknősnél is érvényes az, hogy minél nagyobb a hely, annál jobb.Két-három állatnak már legalább három négyzetméter nagyságú férőhelyre van szüksége. A terráriumot homokkal, földdel, kövekkel, fadarabokkal és bújóhelyekkel lehet és kell elrendezni. Ügyeljünk arra, hogy egyaránt legyen meleg és hűvös terület. A talajt kétnaponta meleg vízzel öntözzük meg. A terrárium talaja vastag (8-10 centiméter vastagságú) réteg kerti föld legyen, használhatunk darált kókuszháncsot is. Virágföldet - ha lehet - ne használjunk a benne lévő műtrágya miatt.
Elég jól tűri a hőmérsékletingadozást. Csak arra kell figyelnünk, hogy hasonlók legyenek a körülmények, mint a természetes élőhelyén. Télen és ősszel 18-25°C, nyáron a 20-35°C megfelelő. A hősugárzó alatt lehet akár 45°C is. Éjszaka egy kicsit vegyük le a fűtést. ősszel és télen 10-15°C, nyáron pedig a 15-22°C elegendő. Ha van rá lehetőségünk, akkor nyáron tegyük ki a szabadba. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor UV-lámpát kell beszereznünk, hogy a teknősünknek megfelelő legyen a csont- és páncélképződése. A tekn

Oldal: Teknősök
Mindent az állatokért!!!! - © 2008 - 2024 - allatok-allatok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat