A nyulak helyes táplálásához figyelembe kell vennünk a faj élettani sajátságait. A nyulak emésztési sajátságaira jellemző a testtömeghez viszonyított nagy vakbélben történő bakteriális szénhidrátbontás és a cökotrófia (lágybélsárevés).
A cökotrófia a nyúlalakúakra jellemző tevékenység, amelynek során a nyulak vastagbelében képződő magas B vitamintartalmú lágybélsár újbóli megevése történik, így az értékes tápanyagok teljes mértékben hasznosulnak.

A vadon élő nyulak friss zöldféléket ettek, ma már azonban táplálkozási igényeiknek megfelelő szárazeledelek állnak a gazdik rendelkezésére. Legjobban akkor járunk el, ha a boltokban kapható nyúltápok képezik a nyulaink takarmányának alapját, melyet friss zöldségfélékkel egészítünk ki.
Az előre gyártott eledelek a nyulak számára fontos takarmány összetevőket optimális arányban tartalmazzák, így a táppal etetett nyulak biztosan kiegyensúlyozott táplálásban részesülnek. Mivel a nyulak növényevők, a tápok növényi eredetű tápanyagokat tartalmaznak. Alapjukat a kukoricapehely, egyes gabonák (búza, zab) és a fűfélék adják. A többi állathoz hasonlóan a nyulaknak is az egyes élettani állapotokban (vemhesség, szoptatás) különböző összetételű táplálékra van szükségük.
A tápokon kívül különféle zöldfélékkel egészítsük ki nyulaink étrendjét. Naponta adjunk az állatoknak friss zöldet, de egy napnál tovább ne hagyjuk a ketrecben. A zöldségek közül szívesen fogyasztják a sárgarépát, retket, káposztát, karalábét, a hagymafélék adását azonban kerüljük! Egyes kertben található növények is tökéletes zöld táplálékot jelentenek a nyulaknak. Ilyen a lóhere, a pongyola pitypang, a csalán vagy a pásztortáska. A vadon termő növényekkel azonban vigyáznunk kell, mert vannak köztük mérgezőek is, pl.: az aranyeső, a csattanó maszlag vagy a tiszafa.
A nyulaknak adott zöldféléket mindig mossuk meg, mielőtt az állatnak adjuk, a gumós zöldségeket pedig hámozzuk meg.
Friss széna mindig legyen a nyulak ketrecében, hiszen kutatások igazolják, hogy a megfelelő mennyiségű rost elfogyasztása csökkenti a nyulak érzékeny emésztőrendszerének megbetegedését. Fontos azonban, hogy csak tiszta, jó minőségű szénát adjunk kedvenceinknek, mert a fertőzött széna komoly egészségügyi problémákat okozhat az állatoknak. Mivel a nyulak szeretnek rágcsálni - a folyton növő metszőfoguk miatt erre szükségük is van - biztosítsunk nekik rágnivalót. Ez lehet akár egy száraz kenyércsücsök vagy egy fadarab is.
A hiedelemmel ellentétben a nyulaknak szükségük van ivóvízre is. Többféle önitató kapható a szakboltokban, amelyek folyamatosan biztosítják a nyulak számára a szükséges mennyiséget. Az itatóban naponta cseréljük a vizet. Az önitató egyik előnye, hogy nem tudja az állat kiborítani, illetve a víz nem tud beszennyeződni.
Kedvencként tartott nyulainknak naponta egyszer adjunk enni. A helyes mennyiségről a nyúltáp csomagolásán a gyártó cég ad tájékoztatást.

A házinyúl elsődlegesen gazdasági állat, csupán az utóbbi évtizedekben vált népszerű házi kedvencé. A házinyúl (latinul: Oryctolagus cuniculus) háziasítása Nyugat-Európában kezdődött, de jóval később, mint a többi háziállaté (kutya, macska, juh).
A nyúl háziasítása elsősorban a húsáért kezdődött meg, később azonban a prémtermelés is fontos tényezővé vált. A gazdasági haszonállatként tartott nyulak két legfontosabb hasznosítási formája manapság is a hús illetve a prém. Kedvenc állatként először Észak-Amerikában kezdték őket tartani, de szelídségük, könnyű tarthatóságuk, kis helyigényük miatt hamar a többi kontinensen is előszeretettel váltak a család kedvenceivé.

A nyulakat házi kedvencként tarthatjuk a lakásban (zárt tartás), de a kertben is (szabad tartás) kialakíthatunk számukra megfelelő helyet.
Kerti tartásban legjobb, ha egy kifutóval ellátott ketrecet alakítunk ki a nyulak számára. Fontos, hogy a ketrec és a kifutó, valamint a kiegészítő felszerelések olyan anyagból készüljenek, amelyeket a nyulak nem tudnak elrágni, különben ezek a tárgyak nem lesznek hosszú életűek. Vonatkozik ez az etető és itató berendezésekre is. A folyamatos rágcsálás miatt fontos az is, hogy a ketrecet csak olyan festékkel fessük be, ami nem tartalmaz mérgező anyagokat. A rongálás veszélyét csökkenthetjük, ha mindig biztosítunk nyulainknak valódi rágcsálnivalót.
A ketrec ideális mérete függ a nyúl kifejlett kori testméretétől, illetve ha több állatot tartunk együtt, akkor az állatok számától is. A ketrec magassága körülbelül fél méter legyen, hogy a nyulak kényelmesen fel tudjanak benne egyenesedni.

A ketrec, illetve a kifutó elhelyezésénél figyelembe kell venni a helyi környezeti adottságokat. A ketrec ideális helye a nem túl napos, inkább árnyékos, szélvédett terület, lehetőleg minél közelebb a lakóépülethez.

A ketrec padozatát és tetejét vastag, időtálló anyagból kell készíteni, hiszen ezek a részek vannak leginkább kitéve az időjárás viszontagságainak. A tető pereme mindenképpen túl kell, hogy lógjon a ketrec falán, hogy a víz nehogy becsurogjon a ketrecbe. A ketrec elejét, beleértve az ajtaját valamint a kifutót, dróthálóból készítsük el. A ketrec ajtaját biztonságos zárral vagy retesszel lássuk el. A ketrecet a földtől körülbelül 1 m magasan helyezzük el. Ez azért szükséges, mert így csökkenthetjük a beázásból eredő rothadás folyamatát, illetve más, a nyulakra veszélyes állatok kevésbé férnek hozzá a ketrechez. A belső elválasztó falak készülhetnek vékonyabb lemezből is, de tolóajtóval, vagy más módon mindenképpen tegyük zárhatóvá a belső tér egy részét. A ketrecben fontos egy ilyen kis részt elkülöníteni, ahová kedvencünk bármikor elbújhat, hiszen a nyúl eredendően rejtőzködő állat. A zárhatóságnak jó hasznát vesszük majd az alomcseréknél is. Legjobb ha ezt a területet szénával béleljük ki. A széna nem csak meleget ad és felszívja a nedvességet, hanem elfogyasztva kedvezően hat a nyulak emésztésére is.
Ha elkészült a lábakon álló két részre osztott ketrecünk, helyezzük az aljára az alomtálcákat. A tálcák megkönnyítik a ketrec tisztántartását és segítik a padozat megóvását is. Ha kifutót is építünk a ketrechez, sokféleképpen kialakíthatjuk azt. Ha röpdeszerű építményt képzelünk el, az készen is megvásárolható, de otthon is könnyen kialakítható. Jó megoldás, ha a ketrec alatti és melletti részt kerítjük el dróthálóval, minél nagyobb területet, annál jobb. Ne felejtsük el a kifutó tetejét is lefedni, megvédve ezzel kedvenceinket az idegen állatoktól. A ketrecet a kifutóval egy rámpával köthetjük össze, amelyen a nyulak kedvükre közlekedhetnek a kifutó és a ketrec között.
Ha nyulainkat télen is kint szeretnénk tartani, ne felejtsünk el gondoskodni a ketrec megfelelő szigeteléséről sem.

Ha lakásban tartjuk a nyulakat, akkor is a fentiekhez hasonló elveket kell követnünk a ketrecek kialakítása során. A készen vásárolt ketrecek műanyag alja könnyen levehető, ami megkönnyíti a ketrec takarítását. A ketrec alját szintén szénával fedjük be. Az aljzatra helyezzünk egy alomtálcát (macskáknak készült alommal feltöltve tökéletesen működik) és egy fedett kis házikót. A lakás bármely pontjába helyezhetjük a ketrecet, csak az a fontos, hogy ne legyen huzatos helyen. A lakásban is kiengedhetjük a nyuszikat szaladgálni, de nagyon fontos, hogy előtte minden elektromos vezetéket, mérgező szobanövényeket, vegyszereket és más veszélyforrásokat biztos helyen tudjunk. Ha a lakás mérete megengedi, el lehet a ketrec körül keríteni egy kis részt, ahová bármikor kimehet kedvencünk.

Ha nyulainkat a megfelelő tartási és takarmányozási elvek szerint tartjuk, akár 6-7 évre is a család elsőszámú kedvenceivé válhatna

A nyulak nagyon szapora állatok, viszonylag könnyen tenyészthetők. Egy anyanyúl általában 6-8 kisnyulat (nyúlfit) hoz a világra egy ellés alkalmával.
A nyulak fajtától függően 4-6 hónapos korban válnak ivaréretté. A megtermékenyülés természetesen csak ez után történhet meg. A nőivarú állat csak akkor hajlandó párzásra, ha ivarzik. Az ivarzás átlagosan 10-14 naponként következik be. Az ivarzás külső jegyei a következők: megduzzadt ivarnyílás, sötét vörös nyálkahártya, gyakori vizelési inger, megváltozott étvágy.
A nyulaknál a peteleválást a párzás idézi elő, mely 9-10 órával a párzást követően történik meg. Fedeztetésre mindig az anyanyulat vigyük a bakhoz, mert a bakok kevésbé védik a territóriumukat. Az anyanyulak sokkal jobban védik környezetüket és agresszívvá válhatnak az "idegenekkel" szemben. A párzás csak pár másodpercig tart, de a termékenyülési arány igen magas, közel 80%. Általában a tenyészetekben 6-10 anyanyúlra 1 bakot tartanak úgy, hogy a bakkal naponta maximum kétszer fedeztetnek.
A vemhesség általában 31 napig tart, de ezt az időtartamot egyes tényezők kismértékben növelhetik (első fialás) vagy csökkenthetik (gyors fejlődésű fajták).
A vemhesség tényét a gyakorlott szakember tapintással állapítja meg, mely a vemhesség félidejétől lehetséges. Szemmel a vemhesség körülbelül a 24. nap környékén észlelhető. A vemhesség alatt az anyanyulaknak teljes nyugalomra van szükségük, mert a váratlan események könnyen vetélést okozhatnak. Pár nappal a várható fialás előtt ellető ládát kell a ketrecbe helyezni, melyet előzőleg puha anyaggal (pl.: finom szálú réti szénával) béleltünk ki. Az anyanyúl ezt valószínűleg saját mellkasi, alhasi szőrével is kiegészíti, ezt nevezik fészeképítési magatartásnak.
Mivel a vemhes anyáknak a vehemépítés, és majd a szoptatás miatt többlet tápanyagbevitelre van szükségük, a takarmányfogyasztásukat nem szabad korlátozni. A vemhesség utolsó két hetében a szoptatást előkészítendő lédús takarmányok adása javasolt.
Ellés körül az anyanyulak vízigénye akár a megszokott adag háromszorosára is növekedhet, ezért rendszeresen ellenőrizzük, hogy van-e az állatnak elegendő mennyiségű friss ivóvize.
Általában a nyulak éjszaka fialnak, komplikáció csak ritkán fordul elő. Ha viszont az anya nagyon nyugtalan és hiába erőlködik, hívjunk mihamarabb állatorvost.
A nyúlfikhoz csak óvatosan és csak indokolt esetben nyúljunk, úgy, hogy az anyát előzőleg elzártuk, mert különben karmaival komoly sérüléseket okozhat kezeinken. Az újszülött kisnyulak még teljesen magatehetetlenek, szinte csupaszok, testüket csak vékony piheréteg borítja. Valódi szőrük csak 4-5 nappal a megszületésük után kezd kinőni. Szemük és fülük a 10. nap környékén nyílik ki. A fészekből háromhetes kor tájékán másznak ki először.
A kisnyulak 21 napos korukig szopnak, utána kezdődik meg a fokozatos elválasztás. A szoptatás általában rendben megy, ám ritkán előfordul, hogy az anyánál emlőgyulladás alakul ki. Ilyenkor az állatorvos megfelelő gyógyszerekkel kezeli az anyanyulat, de ilyen esetben mindenképpen fel kell készülni a kisnyulak tejpótlóval történő mesterséges felnevelésére.
A harmadik hét után a kisnyulak fokozatosan áttérnek a szilárd táplálékra. Ekkor a legfontosabb, hogy a növekedésükhöz szükséges magasabb fehérjetartalmú tápot biztosítsunk a számukra.

 

Oldal: Nyulak
Mindent az állatokért!!!! - © 2008 - 2024 - allatok-allatok.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat